Így is tettünk, reggel felkeltünk, irány a busz. Santiago-ban átszálltunk, majd Grandula-ból Sines-be mentünk. A hely nagyon jó volt. Ott találkoztunk Jerzy-vel és a többiekkel, akik stoppal mentek oda.

Már esteledett és elsődleges prioritást élvezett valami étel, de legfőképp ital beszerzése. A városban már majdnem minden be volt zárva 8 órakor, de találtunk egy kisboltot és bekéreckedtünk, vettünk mindenféle jóságot, majd irány a part. Elkészítettük a helyünket és kezdetét vette a mulatság! Egész este fogyasztottuk a bódító alkoholt, futkároztunk a homokban és felmásztunk az életmentő tornyába.

Egy bazi nagy sziklán

Astrid és Paulina mint a kukacok!

Fent az életmentő toronyban

Hajnal 6 felé sikerült is elaludnom, egy szál takaróban Jerzy-vel! XD Nem volt éppen egy felemelő érzés a hidegben aludni, de sikerült és 8-kor elég betegen felkeltem.

Egyedül sétálgattam a parton és gyönyörű látvány tárult elém, hogy a nap kelt fel a tenger mögül…csodálatos látvány. Szerencsére a kávézók korán nyitnak, így Kasia-val elmentünk valami jó forró teát inni, majd bejártuk a várost.

Mutáns hableány kreálása Agata-ból (Astrid barátjából)

Még fürdőztünk egy keveset, de délután hazaindultunk páran. Stoppal mentünk, mert busz nem volt…nem sikerült túl messzire jutnom. :S Olyan 1 óra múlva fel is vettek minket, de nem éppen arra mentünk ahova terveztük, de legalább úton voltunk. Olyan 1 órát töltöttünk egy általam ismeretlen városban, és mivel már este 9 volt és sötétedett, ezért nem sok esélyt láttam a hazajutásra. Bolyongás közben találkoztam 2 nagyon rendes amerikai mormonnal. Ultra jó arcok voltak! A segítségükkel eljutottunk Santiago-ba, de ilyenkor már busz nem járt… Úgy volt, hogy eljönnek értünk a többiek, de végül nem lett semmi belőle. Ott töltöttem az estét egy lánnyal a városban, majd reggel halál fáradtan és totál vörösen (a leégés miatt) hazatértem és próbáltam helyretenni a testem, ami nem ment olyan egyszerűen. Vettem leégés elleni szir-szar-t, ami végül 2-3 nap alatt segített is rajtam, de addig aludni se nagyon tudtam.

Kalandos kis utazás volt és minden kellemetlenség ellenére se felejtem el sose.

Időjárás:

Most nem igazán  van meleg, de az elmúlt hetekben folyamatosan (1-2 napot kivéve) 35-37 fok volt. Az időm nagy részét strandon töltöttem, ami végre 13-án megnyílt! Talán ezért sincs időm, mert a 2 eurós belépő, a hideg sör, a jó csajok, a víz és a jó társaság igencsak vonzó ajánlatnak tűnik!

Mellesleg új szobába költöztem, mert szobatársam 1,5 hete hazament és nem lakhattam egyedül. Ennek több előnye is volt! Végre megszabadultam drága cseh szobatársamtól akit nem igazán bírtam, bár a végére azért jó arc lett. Az új szobatársam, Joro, és az új szobám viszont szuper! A srác írtó jó fej és a szobában is van internet, ami miatt nem igazán mozdulok ki és legtöbb időmet bent töltöm a többi idióta bolgárral és Damian-nel.

De sajnos megint egyedül maradtam…tegnap 11.30-as busszal Joro és Marinella is elment. A 2 belga, a 2 dán és a cseh szobatársam hazautazása igazából nem érintett meg, de az övék egy kicsit igen. Csak pár napig voltunk szobatársak Joro-val de sokkal jobban bírtam, mint Jakub-ot bármikor is. A buszpályaudvaron bizony könnyeket is ejtettem, hogy elmennek és kezdem felfogni, hogy lassan vége az egésznek. Szomorú is vagyok…de próbálom élvezni a pár megmaradt napot, amit azzal koronázok meg, hogy hamar befejezem a beadandóm és végre teljesen szabad ember leszek!

A buli lassan indult be, főzőcskéztünk meg beizzítottuk a grillt és természetesen csináltunk zenét is. Először Jerzy gépéről, de hamar rájöttünk, hogy neki szinte csak diszkó zenéje van, ezért átváltottunk az én gépemre és igazi party muzsikával tettük jobbá a hangulatot. Ehhez természetesen el kellett fogyasztani rettenetes mennyiségű alkoholt is. A lányok inkább bort ittak, jó páran sört, én és Jerzy leginkább pálinkát és kísérőként Sangriá-t. A pálinkám nem aratott osztatlan sikert. Miután mindenkivel megkóstoltattam rá kellett jönnöm, hogy Jerzy, Jakub és rajtam kívül nem igazán tudják meginni, de mi bepótoltuk a dolgot, bár közel se fogyott el az egész üveg.

Senki sem rúgott be de nagyon kellemesen érezte magát mindenki. Ehhez kellett az én segítségem is, mivel én választottam a zenéket, meg adtam a hangulatot rendesen a hülye humorommal!

Mikor már mindenki megvacsorázott, akkor rájöttünk, hogy a medence nem csak dísz…így jó páran fehérneműben beugráltak, én sem voltam rest…simán utánuk mentem!

Az előétel

A boros pincében garázdálkodnak a lengyel lányok

Terülj, terülj asztalkám

Dance with the portuguese teacher

Beindult a buli

Bent a medencében

Sajnos a busz 11-kor jött értünk és haza kellett indulni. Ezt a bulit sose fogom elfelejteni!!! A tanár megígérte, hogy még bulizunk egyet.

Látszik, hogy senki se akar aludni!

Nem volt kedvünk hazamenni, ezért megkértük a pilótát, hogy vigyen minket egy diszkóba. Irány a La Taska!

Először kevesen voltak, de utána jött egy csomó skót. Elbulizgattunk, meg én beszéltem jó pár skóttal. Jerzy-nek és Ilona-nak meg sikerült veszélyesen berúgni! XD Kate-ben is volt egy kevés és 3 másik lengyellel folyamatosan vetkőztettek. Nem szoktam túlságosan ellenkezni, de most azért már majdnem menekültem előlük!

Skótokkal

A buli oltári jó volt, majd 4-kor végül hazaindultunk. 2 skót katonával indultam hazafelé és elvettem őket a szállodájukhoz. Legalább 30 percet dumáltunk és rendkívül büszke voltam magamra, amikor mondták, hogy tökéletesen beszélek angolul és a beszélgetésük 95%-át megértettem. Az út végére már skót akcentussal dumáltam.

A látvány nem rossz, de láttam már szebbet is. A vár meg nem valami nagy szám…ez van, semmi sem lehet tökéletes, de mi elvoltunk és a lényeg, hogy jól éreztük magunkat!

Íme pár kép:

Ilyen látvány tárult elénk

Világtérkép a lisszaboni reptéren

Az utam egész este kezdődött. Este 9.50kor repült a gépem, de még előtte találkoztam Zsófi apjával és bizniszeltünk. Elraktam a Zsófinak szánt csomagot, majd kerestünk egy csomagolóst, mert a 1,5 liter jó magyar pálinkámat, 1 karton cigarettát, 6 csomag dohányt eléggé féltettem. Sajnos nem találtunk egy embert se, panaszt is tettünk és kicsit félve fél órával az indulás előtt végül is becsekkoltam. Elköszöntem anyáméktól és kicsit szomorúan, de heves szívverés közben beléptem a biztonsági zónába. Előre felkészültem a macerás ellenőrzésre, ezért minden felesleges dolgot rögtön a táskámba tettem, így 2 perc alatt megvoltam. Kicsit meg is lepődtem, hogy itthon annyira nem törődnek a biztonsággal, a portugálok sokkal jobban átvizsgáltak. Fura volt újra a reptér belső területén lenni, mivel itt már a hivatalos nyelv az angol. Az agyam az első pár nap angolul való gondolkodása után visszaállt magyarra így elsőre nem mindig értettem meg mindent, de 10 perc alatt alkalmazkodtam. Rövid várakozás után beszálltam a gépbe és portugálul köszöntöttek. Nagyon elszoktam tőle és hirtelen nem is nagyon tudtam lekezelni a helyeztet. Amit akartam volna mindent el tudtam volna mondani portugálul, de angolul vagy magyarul jutott eszembe minden.

Az utazás vérprofi volt, bizton állítom, hogy sokkal jobb a TAP Portugal szolgáltatása mint a Lufthansa-é, ami tegyük hozzá hogy nem rossz! Egy csinos és nagyon kedves stewardes-szel beszélgettem egy keveset, majd magamra maradtam. A felszállás már nem okozott gondot, mivel rutinos repülőnek tartottam már magam! Úgy terveztem, hogy alszok, de jött a vacsora, ami nagyon nagyon nagyon jó volt! Kértem mellé egy aranyos söröcskét, majd csodálattal bámultam a lenyűgöző éjszakai látványt. Budapest gyönyörű a levegőből a sötétben!

A vacsorám

BP-ről sajnos nincs képem, de ez vagy Toledo, vagy Madrid

Mivel a gépem ugyanúgy volt GPS-s TV, mint a hazautamkor, így könnyű volt követni merre járok. Szerencsére nem igazán erőltették a TAP TV-t. Egy gyors biztonsági útmutató és híradó után végig a GPS-t mutatták. Nagy meglepetésemre Olaszország északi része, Madrid felett repültünk. Én azt hittem egyenesen az Alpok felett szállunk, de hát nem így volt.

itteni idő szerint hajnal fél 1 fele szállt le a gépem és fél óra múlva a csomagom is megérkezett ráadásul sértetlen állapotban! Boldog voltam, de tudtam, hogy a neheze még csak most jön. Tologattam a kis kocsimat, próbáltam visszajutni a biztonsági zónába, de mint rájöttem ez lehetetlen feladat, így kimentem a váróba. Olyan 30-40 ember lézengett, szóval elég biztonságban éreztem magam, annak ellenére, hogy láttam pár rosszarcú embert. Leültem egy padra és Showder Klub-ot néztem amíg bírta a gépem. Mikor megadta magát a gépet felpakoltam újra a kiskocsimra és tartottam egy rövid expedíciót. 5 perc múlva letelepedtem egy kóla automata mellé, mert találtam egy szabad konnektort. Biztos fura látvány lehettem, mert sokan megnéztek, ahogy a kis kocsimon és a cuccaimon ültem és gépeztem, de nem nagyon érdekelt. Ekkor már csak 1-2 ember volt rajtam kívül, de azért volt szórakozásom rendesen. Egy takarító néni a kis felmosóautójával rallizott…

Olyan fél 6kor elhatároztam, hogy itt az ideje eljutni a buszpályaudvarra. Kerestem is egy taxi-t. Az első emberke aludt így kérdezgettem, hogy ki tudna elvinni, mert a reptéri busz csak 7-kor megy először így muszáj volt őket igénybe venni. Fel is ébresztették az alvót és bazi nagy sokk után végül belementem, hogy olyan 21 euro-ért elvigyen a pályaudvarra. A csávó nem beszélt angolul, de összeszedtem az összes portugál tudásom és elbeszélgettünk 5 percig, mert ennyi ideig tartott az út. 5,4 km és 21 euro…kész rablás. Jerzy-t 11-ért vitték el, bár ő du. 5 fele utazott.

Érdekes ez a buszmenetrend. Akárhányszor megnézem mindig mást ír. Elősször 6.45-t néztem, indulásom előtt 1 nappal már 7-et írtak, de mikor odaértem akkor már 8 óra volt. :S Mind1…aludtam fél órát a pályaudvaron, majd amikor megérkezett a busz lassan felcammogtam rá.

Itt is volt TV

Lisszabon, Tejo folyó, 10 perces utazás a borzasztóan hosszú hídon

A látvány lenyűgöző

Az út olyan 3 óra, így 11 körül értem a lányokhoz kisebb-fajta megszakadás után, mivel a csomagom összesen 17 körül volt. :S A lányoknál ettem, majd a segítségükkel végül csak visszaértem. Mindenki nagyon örült, amikor megláttak, főleg a magyar lányok…hosszú ölelés és stb. Mindenki mondta, hogy hiányoztam, ami természetes is mert itt mindenki oda-meg vissza van értem! Jerzy-t, a legjobb barátomat, is kitörő örömmel fogadtam, mert őt 2 hete nem láttam. (Lengyelben volt)

A nap további részére nem emlékszem, de az tuti, hogy semmi extrát nem csináltam, mert hulla voltam, így hamar aludni tértem.

1 hetet töltöttem otthon, de a 3-4. nap után már vágytam ide vissza. Unalmas volt otthon lenni az itteni viszonyokhoz képest. Nem nagyon tudtam elfoglalni magam és hiányzott a sok őrültködés. Nekem itt nagyon jó dolgom van, sokkal jobb, mint tesómnak. Ott hideg van, nem nagyon lehet kimozdulni és uncsi mindig a házban lenni. Itt nem túl sokat vagyok a koleszban, általában megyünk ide-oda és nagyon ritkán van olyan idő amikor nem lehet kimenni…

Mikor visszaértem megkönnyebbültem, újra itt…

A németen meg megint kiakadtam. :@ Nem akarok menőzni meg ilyenek, de azért elég kiborító , hogy az én némettudásommal sem tudok az osztályban a legjobb lenni. :@ Mindig pár tizeddel maradok le az első helyről és a többiek még csak kiejteni se tudják a szavakat. Mondjuk a legutóbbi eredményem lehetett volna jobb is, csak előző este hatalmasat buliztunk, 5-re értem haza és pár sörrel megrövidítettem a világot! Ahhoz képest irgalmatlan jó eredményem lett…de hát kérem…ez tudás!!!

Útvonaltervezés

Csak, azért írom le most a serpa-i kirándulásom, hogy megkavarjam a dolgokat, de hát nem baj, mert úgy is írtam, hogy össze-vissza fogok írni most.

Pár napja terveztünk már egy kirándulást, csak még nem tudtuk, hogy meg hova menjünk. Kézen fekvő volt, hogy Menjünk Valter-hez Serpa-ba, ha már egyszer úgy is meghívott. Előző este lerendeztük a dolgokat vele és irány oda.

Másnap reggel kicsit elaludtam, ezért nagyon siettem a menzáról a találkahelyre, ami a sulinál volt. Sajnos a kaja förtelmes volt, így elég szarul éreztem magam miatta, meg nem is tudtam sokat enni belőle, így kicsit éhesen kisétáltunk a város szélére és stoppoltunk. 2 db. hármas csoportba oszlottunk. Mi szerencsések voltunk, mert 5 perc alatt felvettek, de Zsófiék vártak félórát. A végén ők jártak jobban, mert mi egy szakadt kocsival mentünk, amiben még a km óra se működött és olyan hangja volt a gépnek, mintha szét akarna esni, de azért hamar odaértünk. A többiek egy fullos Passat-tal mentek, így jobban jártak. Leültünk egy kávézóban, megkajáltunk a parkban, majd néztük az embereket és próbálunk tájékozódni. Szereztünk térképet és sétáltunk. Felmentünk a várban és az úton csodálkozva láttuk, hogy minden utca fel van díszítve, ami este minden bizonnyal világítani is fog, így nagyon vártuk már a sötétet.

A vár tetején

A vár legmagasabb pontján

Nagyon élveztük az egészet és nagyon sokat nevettünk. Ebben a tevékenységben nagyon elfáradtunk és megéheztünk, így elmentünk vásárolni. Vettünk mindenféle jót és házibort. Kiültünk a parkba és megkajáltunk illetve megittuk a bort a természet lágy ölén. A park másik oldalán vidámpark volt, így oda is benéztünk és felültünk az egyik hintára. Én Jurate-vel ültem és jó nagy hülyeségként én ültem a szélére, ezért nyomtam amikor elindult. Húztam magam ahogy tudtam, de a végére nagyon elfáradt a jobb kezem.

Erről a fáról le is estem XD

Sétálgattunk még, meg minden aztán beköszöntött az este. Találkoztunk Valter-ral és elbúcsúztunk Zsófiék sofőrétől, akivel együtt voltunk szinte egész nap.

Velük táncoltunk mi is

A hely nagyon jó volt. Valter családi barátainál éjszakáztunk, meghívtak minket valami portugál koktélra és még egy bevásárlást követően elindultunk egy koncertre. 2 vodka meg 1-2 üveg bor megtette a hatását, mindenki érezte, a házinéni meg nagyon is. A koncert vége felé ő már csak egy kövön ült, lehajtott fejjel és a férje vitte haza. Ideadták a kulcsot, hogy menjünk be amikor csak akarunk. ez nagyon furcsa, mert itt biztos, hogy nem adnák oda. :O

A házigazdákkal

A koncerten

Irány egy diszkó, nagyon jó volt az is, de tömve volt, én így hajnal 3 fele kiültem a diszkó elé, mert nem kaptam bent levegőt. Sikeresen el is űztem egy lánykát, pedig csak beszélgetni akartam.

Este a koncert helyszíne

1 szobában aludtunk, én meg egy nagyon kényelmetlen kihúzható kanapén Jurate-vel.

A másnap reggel brutális volt. Régen voltam ilyen másnapos. A házigazda állandóan sörrel kínált, de nem fogadtam el. Később meghívtak kajálni Valter szülei, ami bőséges volt. Volt minden…bárányhús, marha, 2 féle krumpli, rizs, saláta, leves, desszert. :O Mindenki degeszre zabálta magát és a másik házigazda unszolására csak megittam 2 pohár bort, ami végül jót tett nekem és elmúlt a másnaposság. Ezután irány a „búcsú”. Felülni már nem ültünk sehova, csak vásárolgattunk, meg lövöldöztünk. Lőttem egy ananászt Jurate-nek, de aztán a többiek unszolására pezsgőre cseréltem.

Ez az én nevem portugálul

Megittuk azt is a tűző napon, még sétálgattunk, majd este Valter anyja vitt minket haza egy 2 üléses autóval. Ketten ültek elöl, a többiek székeken a csomagtérben. Keményen vezetett, így sokszor majdnem leborultam a székről, de végül kibírtuk Valter állandó ordibálása mellett („Muter, lasabban!”).

A hazaút

Este relatív hamar lefeküdtem, mert fárasztó volt ez a 2 nap.